Vega vagy nem vega....

Sziasztok!
Kicsit Shakespeare-ire vettem a figurát, tudom. Remélem még sikerült helyesen is leírni....lol. A bejegyzés apropóját az szolgáltatja egyébként, hogy valamelyik este a lakótársaimmal beszélgettünk a húsevési szokásokról. Ő, az egyszerűség kedvéért nevezzük Emődnek, nem eszik húst évek óta. Amikor rákérdeztem, hogy miért, azt mondta, nem szereti, nem kívánja. Majd később elismerte, hogy amikor ismerőseivel elmegy étterembe, és ők húst esznek, csorog a nyála. Namármost, ha valaki nem meggyőződésből, állatvédelemből, vagy vallási okokból lesz vegetáriánus, akkor, kérdem én, mi gátolja meg abban, hogy ha mégis megkívánja, akkor meg is egye? Értitek mire gondolok? Én nagyon jól tudom, hogy bármennyire is szeretnénk lefogyni, egészségesen élni, sokszor megkívánunk valamit, ami nem olyan egészséges, cukrot tartalmaz, zsíros, vagy szimplán egészségtelen. A nők többsége ilyenkor gyötrődik, azért sem enged a vágyainak, a csábításnak, de kérdem én, vajon jól teszi? Nem sokkal rosszabb, ha valamit nagyon kívánunk, szenvedünk, másra sem tudunk gondolni? Nem lenne sokkal egyszerűbb engedni a kísértésnek, bekapni azt a darabka csokit, megenni azt a pici húst, meginni azt a kávét? Én azt gondolom, hogy igen, sokkal egyszerűbb!
Az én hitvallásom nagyon egyszerű, azt együnk, amit szeretünk, ami jólesik, és ne azt, ami éppen le van írva a diétában, vagy ami roppantul egészséges, és akkor az kell is. Én például ki nem állhatom a padlizsánt, és bár tudom, hogy mennyire egészséges, akkor sem bírom megenni! Ugyanígy vagyok a garnélarákkal is, meg még egy csomó mindennel. Szóval, én azt mondom, egyétek, amit szerettek, de tudjátok a különbséget a jó és a rossz között! Belefér néha egy kis csoki, hús, vagy kv. Elvégre a lelkünk egészségére is gondolnunk kell!!!
xx
R.